Mindig arról beszélnek, hogy az albérlőknek milyen sok joguk van, nem lehet őket kitenni, vigyázni kell velük, nem fizetnek. Valóban a törvény biztosít jogokat az albérlőknek, de a tulajdonosoknak is. Viszont a főbérlők sokszor szerződést és törvényt megszegve önakaratúlag cselekszenek, mondván ez az én házam, azt csinálok amit akarok. Figyelembe sem veszik az emberi méltóságot.
A következő történet - ahogy megígértem, egy család 4 hónapjáról szól. Nevezzük őket úgy: a család, férj, feleség és a gyerekek. Hosszas keresgélés után találtak egy kis házat, kb. 80 m2 és hozzá egy szép nagy udvart. A ház a központban van, 3 szoba, konyha, WC és egy kis zuhanyzós fürdőszoba. Szerződéskötés előtt egy találka a tulajjal, aki segítőkész volt. A ház mérete megfelelő, bár a ház tele van régi bútorokkal és kifestve sincs, de ígéretet kaptak, hogy kipakolják a beköltözés napjára. A festést a család magára vállalta, hiszen hosszútávra terveztek és legalább 3 évben egyeztek meg. Minden rendben volt. Cserépkályha a téli fűtéshez a konvektor mellett is jónak bizonyult, a tulaj még azt is felajánlotta, hogy az udvaron lévő fát felhasználhatják, hiszen neki a nagyvárosban nincs rá szüksége. A család örült és készültek a költözésre.
Elérkezetett a szerződéskötés napja. Előkészítették a kért 1 havi kauciót és 1 havi bérleti díjat. Találkoztak. A tulajdonos megérkezett. Nem egyedül jött, 50 éves barátnője! elkísérte (a továbbiakban a hölgy, de még ez is túlzás!). A továbbiakban a barátnő tárgyalt ellentmondás nélküli határozottsággal. A család elé nyomott egy szerződést. Na nem egy bérleti szerződést, hanem egy szívességi lakáshasználatról szóló szerződést, amely szerint ingyenesen lakhatnak a házban. A felmondási idő 15 nap!
- MICSODAAAA???!!! Nem erről volt szó!
A történet folytatását itt olvashatod.
pictures: freedigitalphotos.net
Utolsó kommentek