Okosan lakj

Ez szörnyű....gondoltam elsőre, amikor egy bérbeadó általi hozzászólást olvastam egy portálon. Saját maga alkotta szabályok, fittyet hányva a törvényre, törvényi szabályozásra, emberre. 

Később meg azon gondolkodtam, vajon miért kötnek az emberek szerződést egy ilyen - magát félistennek kinevezett egyénnel?

Miért félnek a bérlők a bérbeadóktól? Miért félnek elmondani, hogy nekik ez így nem felel meg?

Talán azért, mert nem kapják meg az áhított lakást?

Talán azért, nehogy konfliktusba keveredjenek?

Talán azért, mert már elfáradtak a keresésben?

Talán azért, mert.......

MIÉRT?

Miért írják alá azt, hogy rezsielőleget fognak fizetni, és nem számla alapú elszámolást választják?

Miért mennek bele a több százezres kaucióba, ami sokszorosa a valódi 2 vagy 3 havi bérleti díj összegének?

Miért írja alá azt, hogy ha nem fizet pontosan határidőre, akkor a tulajdonos azonnal kicserélheti a zárat, és ráadásul a zárcsere díját a bérlőnek kell kifizetni?

Sok a miért, kevés a válasz. De neked most szerencséd van, ha ezt olvasod, mert fogsz választ kapni arra a kérdésre, hogyan béreljünk lakást?

Ha kezdő vagy, és sok kérdésed van, akkor jó, ha tájékozódsz a lehetőségeidről, mert bérbeadók garmada szegi meg a szabályokat. Persze nem a te védelmedre! Mindenképpen tájékozódj, olvass utána mik a lehetőségeid!

Ha megengeded, akkor most bemutatok neked egy ingyenesen letölthető rövid tájékoztatót, amiből megtudod annak a folyamatát, mit kell csinálnod, ha lakást akarsz bérelni.

Ha szeretnéd most ingyenesen letölteni a

HOGYAN KEZDJEM, HA BÉRELNI AKAROK EGY LAKÁST? 

4 részből álló sorozatot, akkor  kattins ide >>>> 

És ha éppen az érdekel, hogy a fenti "kedves" bérbeadó vajon milyen turpisságokat csinált, kommentel együtt elolvashatod most itt:

Felháborító bérbeadói módszerek I.

Felháborító bérbeadói módszerek II.

Érezd jól magad!

Bérlőként sokat halljuk, hogy milyen jó a tulajoknak, mert azt csinálnak amit akarnak.

Bérbeadóként azt halljuk, hogy nincs megfelelő törvényi szabályozás, mert a bérlő sok esetben lelakja, eladósítja vagy szétlopja a lakást és még kirakni sem lehet őt.

akkor most KINEK JOBB?

Hát nekem!!!  Elmondhatom neked, hogy én bérbeadó és bérlő vagyok egyszerre. Akkor úgy néz ki, hogy nekem a legjobb.  ;-)

14 évvel ezelőtt adtuk ki férjemmel az első lakásunkat, amikor összeházasodtunk. Egyikben laktunk, a másikat kiadtuk. A bérlő rendes volt, kifizette amit kellett. Nem is találkoztunk sokszor, csupán havonta egyszer. Később úgy hozta a sors, hogy ezt a lakást eladtuk.

Később messzire költöztünk, így kiadtuk a lakásunkat és béreltünk egy kis házat. Ezután kezdődtek a meglepetések.

Mint bérlő a következőket éltük át:

1.ház: a szerződéskötést követően váltig állította a hölgy, hogy hosszútávra szeretné kiadni (tudjuk a hosszútáv az sok év!) - 9 hónap után jött, hogy a lányával mégis visszaköltöznek, menjünk. 11 hónapot laktunk itt.

2.ház: nagy tágas családi ház felső szintje kis udvarral. Az udvar fontos volt, hogy tudjon a gyerek rohangálni, volt is egy kicsi elkerített rész. 1 év után észrevettük, hogy a villanyórán levő szám nem egyezik azzal a számmal, amit nekünk számlán átadtak (mert ugye az ember nem ellenőrzi le a villanyóra számot!), kiderült hogy más villanyórát fizettünk. Csak pár ezerrel volt több, de azért 1 év alatt összejött.

Utána kiadták az alsó lakás egy részét boltnak, így megszűnt az udvarunk.

Utána kiderült, hogy az alsó és felső szint vízórája egy, így kifizettük az ő vízfogyasztásukat....  

Utána elmentünk.

3.ház: kifűthetetlen vályogház, vizesedő, penészes falakkal - egyik januári gázszámla 80 ezer fölött volt. 

4.ház: elváltak, a fickóé a ház. Hosszútávos sztori megismétlődött. Ő is azt mondta, tutira nem akarok visszajönni - visszajött, tudod a honvágy... kb. 1 évig laktunk ott.

5.ház: nem voltak hajlandók lakcímkártyát aláírni, és megtiltották, hogy hivatalosan rávezessük tartózkodási helyként a kártyára. Heti szinten bejártak az udvarra (hiszen az övé!!)......stb.

Mint bérbeadó,    ....folytatáshoz kattins ide!

További cikkek, amelyek érdekelhetnek téged:

Hihetetlen, de így is lehet lakást bérelni

Bérbeadói bakik

Kutyaszorító albérlet

És még tart történetgyűjtő programunk, amelyen te is részt vehetsz. Ha bérbeadó vagy bérlő vagy, és van egy jó vagy rossz történeted, küld el azentortenetem@okosanlakj.hu címre és nyerj.

Már megszoktuk, hogy az a nagy hír, ha valami rossz történik, ha valakit szidnak a médiában, mert felelősség nélkül lehet kritizálni és csácsogni rajta. Sajnos így van ez az albérletes témákkal kapcsolatosan is.  A legnagyobb probléma az, hogy tényleg ilyen sok negatív, rossz tapasztalat van, de ha a fülünket jól kiélezzük, akkor meghalljuk azért a jó dolgokat is. A KUTYASZORÍTÓ ALBÉRLET  című programot éppen azért indítottam, hogy rossz és jó albérleti történetek egyaránt terítékre kerüljenek és okuljunk belőlük. Küld el te is a sajátodat, hadd tanuljunk belőle!

Személy szerint én a jó híreket sokkal jobban szeretem. A rossz példákat viszont szándékosan hozom le azért, hogy senkinek ne legyen illúziója, ne legyen naiv, hanem kőkeményen készüljön fel. Mivel párszor már én is megjártam, így én sajnos saját rossz tapasztalataimból kellett hogy tanuljak, de neked már nem kell pórul járni.

Na szóval, ez is egy történet lesz, a jobbik fajtából  . Nagyon szeretem a történeteket, mert olyan ÉLETSZAGÚAK.

Adott egy bérbeadó, nevezzük Jánosnak, aki családjával egy saját kis házban él. Jól fizető középvezetői pozícióban van egy nagy cégnél, de szükség is van a pénzre, hiszen 3 kis gyermeküket nevelik a feleségével. Van egy kis lakásuk is ugyanabban a városban, ahol laknak, amelyet kiadtak egy családnak. Károly, felesége és két gyermeke laknak ott. Becsületes, jó modorú emberek. Még több hónap elteltével is mindig pontosan fizetnek, bár nincs sok pénzük, de a megérkezett fizetést szépen beosztják.

Károly egyik nap megtudta a hírt, hogy a cég, ahol dolgozik létszámleépítésre kényszerült, ezért őt is elbocsátják. Hirtelen jött a hír és hirtelen állás nélkül maradt. Feleségével nagyon elcsüggedtek, hiszen hogyan fogják tudni így kifizetni a lakás költségeit, a rezsit és hogyan fognak így megélni addig, amíg talál munkát. Elkezdte a lázas keresést, de csak eljött a bérleti díj fizetésének ideje. Mit volt mit tenni, felhívta Jánost és kérte őt, találkozzanak.

János mit sem sejtve elment másnap a lakásba. Károly és felesége felvázolták neki a helyzetet, és kérték őt, hogy találjanak valami közös megoldást, amíg talál magának megfelelő munkát. János, a bérbeadó nem akart elhamarkodott döntést hozni, ezért nem határozott azonnal, nem csapkodott, nem ordítozott, hanem megkérte őket, hogy várjanak egy kicsit, amíg átgondolja a dolgot.

János így gondolkodott: ha most elküldi őket, akkor meg kell várni, amíg kiköltöznek, festenie kell, beletelik egy időbe, amíg talál megfelelő albérlőt, tehát minimum egy-két hónap bevétel kiesése biztosan lesz ha nem több! És az a sok idő, amit erre szánni kell. A másik gondolata viszont az volt, hogy vajon mikor fog Károly, a bérlője munkát találni? Mi lesz, ha nem talál? Hogyan fognak akkor kiköltözni?

Nehéz döntés volt, de János a következőt mondta: “Maradjatok a lakásban. A bérleti díjat nem kell most kifizetnetek, csak a rezsit. Tudunk várni, amíg találsz munkát, és utána részletekben majd megfizeted.” – Károly és felesége döbbenten hallgatták, még álmukban sem képzelték volna, hogy ez fog történni.

Nagyon hálásak voltak, és ez a jó szándékú, megértő hozzáállás még jobban ösztönözte Károlyt, hogy minél hamarabb találjon munkát. 3 hónap elteltével megtalálta új munkahelyét, jobbat mint ahonnan eljött. Elkezdte fizetni ismét a bérleti díjat, és részletekben megadta a tartozását……… ennek már 5 éve volt, hogy történt. Károlyék, mint bérlők még mindig ugyanott laknak, és János, a bérbeadó megértő és pozitív hozzáállásával “megmentette egy család életét”.

A mai napra egy anekdotát hoztam egy ismeretlen szerzőtől. Egy olyan igazi kis vidámító vagy felvidámító történetet. Bár itt nem a bérlő csínytevéseiről van szó, sem a bérbeadó egetrengető hiányosságairól. Nem beszélünk jogról és felelősségről, de pénzről sem. A most következő rövid eset jó példája a jó szomszédi viszonynak. Fogadjátok szeretettel:

"Szívom a hátsó teraszon a cigit, és látom, hogy a kutyám a szomszéd kerítése alól bújik át valami fehér állatkával a szájában. Büszkén, hűségesen odahozta Nekem, majd letette elém, a szomszéd hófehér díjnyertes 'mittudomén' milyen német családból származó nyulát, amit versenyekre és kiállításokra hordott. (!!! közel 500 ezer Forintos nyúlról van itt szó kérem szépen!!!) Hát egy szóval: Ki volt nyúlva a nyúl! - a kutyanyálban tocsogott, és retkes volt. Hát a kutya "fegyelmezése" után visszamentem a nyúlhoz, aztán kaptam egy képet az agyamban...! A NYÚL!!!!!!!

Beraktam a mosdóba szépen, lemostam róla a földet, a kutyanyállal együtt, majd beszárítottam édesanyám hajszárítójával.Ezt követően felmentem a szomszéd hátsó udvarán, és szépen megágyaztam neki szalmából, betettem, majd rázártam a nyúlketrec ajtaját.

Délután jön haza a szomszéd a munkából. 5 perc múlva hallom a káromkodást meg miegymást, és hívószóra, mint a jó szomszéd ott termettem, hogy "mégis mi történt?" !

Állunk ketten a nyúlketrec előtt, és a következő párbeszéd folyt le:

-Nézd meg!

-Mi történt, megdöglött?

-Hát megdöglött!  De már vagy két napja ástam el a kertben! És most megint itt van!  :lol: 

  No comment.

Aki albérletet keres, az tudja, hogy a bérbeadók tábora igen változatos.  Sajnos, nagyon kevés olyan van, akit tényleg komolyan lehet venni, mint bérbeadót.  De tisztelet a kivételnek! A következő történet is tartalmaz pár bérbeadói bakit, amit egy bérlő rögtön kiszúr.  

Párommal albérletbe szeretnénk költözni. Ki is néztünk egyet... A tulaj jelezte, hogy tisztasági festés lesz, a festés után nézzük meg még egyszer, és akkor megbeszéljük a részleteket. El is mentünk, szép lett.Aztán rákérdeztünk, hogy a bútorokkal mi legyen, ugyanis ez egy félig bútorozott lakás. Sok minden hiányzik belőle, de van például egy iszonyat ormótlan ócska régi szekrény. Ezt szeretnénk kirakni valahova, és a sajátunkat vinni magunkkal. 

Azt mondta, ebbe nem egyezik bele, szerinte csak azokat a dolgokat használhatjuk, amik ott vannak. Nekem ez több okból se tetszik. Egy az, hogy ha megszabja, hogy csak azokat vehetjük használatba, akkor bútorozott lakást adjon át, ne csak félig berendezettet. Másik az, hogy mondtuk neki, hogy a nem használatos dolgokat meg tudjuk oldani, el tudjuk raktározni, de az sem tetszik neki. 

Bérleti szerződést nem akar írni, így enélkül gondolom jogaink sincsenek. Így mihez kezdjünk? Egy kisebb városban élünk, alig akad néha albérlet, válogatni nem tudunk.

A fenti eset a bérbeadók tipikus esete, akik nem bírják elengedni a lakást. Ragaszkodnak hozzá, ragaszkodnak a bútorokhoz, a légkörhöz és ezért semmit nem tetszik neki és mindent ő akar megszabni. Ilyenkor nagyon gyakori helyzet, hogy bérbeadó nem hajlandó megválni régi bútoraitól, mert sok-sok emlék köti hozzá. Hiába régi, ütött-kopott, dohos és büdös, ragaszkodnak hozzá. Bérlőként ezt ne hagyd! Hiszen te egy tiszta, rendes helyen szeretnél lakni, és nem egy antikváriumban. Legtöbbször meghalt rokonának emléke fűzi ezekhez a tárgyakhoz, de bérbeadók könyörgöm, ne kötelezzük az embereket arra, hogy ezt használják. 

Ha ilyen emberrel találkozol bár próbálhatod meggyőzni őt, de a tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy ez nem fog menni. Inkább keress egy másik albérletet - még ha kevés is van, mert sokáig meg fogja keseríteni az életedet. És ez még csak a kezdet!

És mivel bérleti szerződést sem akar írni, nincs miről beszélni. Legyél céltudatos és ne menj bele ilyen faramuci helyzetbe, mert később még rosszabb lesz.

Érezd jól magad! Helihó!